Ez volt a kezdet

Ez a történet egy szomszéd galaxisban, a Deucalion incidenssel egy időben játszódik. A Palaneteia bolygón vagyunk. Egy hatalmas épület vendéglőjében. Épp egy narancs, színű hajú lány italt visz egy nagyon-nagyon morcos képű embernek.

- Jövök már Mr. Black!

- Igyekezzen végre! Nem akarom az egész napomat itt tölteni! Már kerek 10 perce várok az italomra. – válaszolt ingerülten a férfi

- Rendben jövök már, de nem maga az egyetlen vendég ezen a helyen. - fújta mérgesen a lány

- Parancsoljon Mr. Black. Meghoztam a Whiskyt, amit rendelt.

- Már épp ideje volt.

A lány vissza, vitte a tálcát. Majd jött a barátnője.

- Kirara gyere. Le, járt a műszakod drága barátném.

- Na végre! – sóhajtotta a lány- Már azt hittem, hogy ma innen nem szabadulok.

- Délután 3 kor után képzés. Ott leszel?

- Mi, az hogy. Mehetünk Sango.

Sango-nak zöld haja és ibolya, szín szeme volt. 165cm magas és 54kg. Kirarának narancs, szín a haja, és kék a szeme. 173cm magas és 56kg.

A lányok elindultak, majd kisebb gyaloglás árán elértek egy üres termet. Nem volt ott semmi. A falai csupaszok voltak és mindenhol repedések és lyukak látszottak. Kisvártatva négy ember érkezett utánuk. Két fiú, két lány.

- Áh, csakhogy ideértetek!- köszöntötte őket Kirara

- Ó, csak nem hiányoztunk?- kérdezte az egyik furcsa kinézetű fiú

- Dehogyis nem Zelgadis!

- Mi?? Mi hogy hiányoztunk volna, hiszen jöttünk dolgozni nem maradtunk otthon. –mondta a másik szőke srác

- Nem úgy te idióta!!!!! Nekik hiányoztunk! Jaj, Gourry hogy lehetsz ennyire ostoba!!! – a lányok közül az egyik úgy ordított, mint egy veszélyes házőrző.

- Lina, nyugodj meg. Szegény még a végén félni fog tőled. - Próbálta csitítani Sango a lányt.

- Had féljen! Megérdemli! Hogy lehet valaki ilyen sík hülye!?

- Lina, te közveszélyes vagy. – mondta Gourry aminek a vége az lett, hogy az említet jól gyomorszájon vágta.

- Az után képzésen is ráértek majd egymást püfölni. Nem? –kérdezte Zegadis

- Lina kisasszony, Zelgadis úrfinak igaza van. Hagyd most Gourryt. –szólt a másik lány

- Amélia jól mondja. Nem most kéne megölnöd a FIUDAT! – mondta Kirara hatalmas vigyorral az arcán. Lina elpirult és már majdnem nekiesett a lánynak, amikor hirtelen megszólalt valaki a hátuk mögött.

- Szép napot drága barátaim. –köszönt rájuk egy fiú.

- Xellos csak hogy ide evett a fene! Két napja nem jársz dolgozni, mi van megártott a sok tea? –kérdezte pimaszul Kirara

- Nem.

- Hanem mi? –a fiú a szája elé tette a mutató ujját és válaszolt.

- Az, TITOK!

- Az idegeimre mész a titkaiddal!!!! Miért nem tudsz egyszer normálisan válaszolni? –sóhajtott egyet Kirara

- Na mi van, elkezdjük már végre?! –nyafogta Xellos mellet egy lány.

- Martina életedben először mondtál valami hasznosat. –sóhajtott Lina, aki már rég elfelejtette mit is mondott Kirara.

- Ne szólj be állandóan te lapos mellű csitri!!

- Mit mondtál?!

- Elég volt kezdjük végre! –mondta Zelgadis

- És a többiek? –kérdezte Sango

- Ők így jártak! –ez volt a végszó. Két lányrohant be a terembe Luna és Filia

- Na végre! Csak hogy ti is kegyeskedtetek ide fáradni. –mondta Kirara

- Bocs a késésért. Kezdhetjük?

- Már el akartuk, de rátok kellet várni, és…

- A jó ég áldjon meg, után képzésre jöttünk nem traccs partira! –mondta Zelgadis

Ez hatott. A társaság elkezdte tenni a dolgát.

 Az után képzés két részből állt, először felosztották a négyes csapatokat. Majd eldöntötték kik, kezdjenek. Zelgadis és Gourry, ők ketten kimentek a terem közepére és minden előzetes nélkül egymásnak estek. Negyed órán keresztül megállás nélkül püfölték egymást, míg végül Gourry vesztett. Utánuk Amélia és Lina, majd Sango és Kirara végül a többiek következtek.

Erre a verekedésre azért volt szükség, mert ez készítette elő a második szakaszt. A győztesek a társukat a hátukra vették és elfutottak. Legalább is próbáltak, de mivel ÉLESBEN lőttek rájuk ez nem volt olyan egyszerű. Kirara vitte Sango -t.

Itt az volt a cél, hogy a társukat és önmagukat ki vigyék a teremből. Amit az nehezített hogy amíg harcoltak a helyiséget átalakították. Minden alkalommal máshogy nézett ki. Sosem volt ugyan olyan. Azért hogy nehezebb legyen, és ne ismerjék ki magukat. Emellett kyborgokat is küldtek be, hogy támadják az ügynököket. Három órájuk volt hogy mindezt végre hajtsák. De úgy hogy önmaguk és a társuk sem szerez komoly sérüléseket.

Kirara csak futott, de egyszer hirtelen minkét oldalán éles fájdalmat érzett. Eltalálták. Majd megpillantott egy barlangot, úgy döntött megáll egy kicsit pihenni. Már nagyon kimerült, de ugyanennyire élvezte is ezt az egészet. Ő és barátnője is nagyon szerették a munkájukat. Kirara bement a barlangba ahol ott volt még Xellos és Martina is.

- Hát ti hogy kerültök ide? –kérdezte Sango

- Ügyetlen voltam, és Martina kisasszony megsérült. –mondta Xellos

- Had segítsek!

- Au, au !!! Nagyon fáj!

- Várj egy percet Martina! –mondta Kirara azzal, meggyógyította a lányt.

- Köszönöm…

- Mi mentünk.

- Ki… Kirara.

- Csakhogy végre magadhoz tértél! Segíts megtalálni a kijáratot!

- Rendben. –a lány becsukta a szemét –Mond, merre jöttél?

- Én úgy hiszem észak felé tartottam.

- Csak hiszed, vagy tudod is?

- Mondom, hogy úgy hiszem!

- Tegyél le! –hangzott Sango utasítása

- Menjünk balra. –mondta Kirara –Nem arra, a másik balra!

- Azt úgy, hívják hogy jobb drága barátnőm.

- Nem mindegy!? A fenébe!

- A kyborgot bízd csak rám! –mondta Sango

- Tudod mit! Nekem is jár a szórakozás!

Nem telt el sok idő, és a robot komótosan, alkatrészeire bontva, egy szép kis kupacban végezte.

- Ott a kijárat! –kiáltott fel hirtelen Sango

El kezdtek szaladni, majd egy hatalmas ajtóhoz értek. Bementek rajta és egy lámpákkal megvilágított terembe értek, aminek a másik végén egy ajtó volt.

- Gratulálok lányok! Szokás szerint ti végeztetek elsőként! –egy magas és nagyon de nagyon jóképű férfi állt előttük. –Két óra telt el az indulásotok óta. Lili, vizsgáld meg a lányokat.

- Rendben. - Az orvos elvégezte rajtuk a szükséges vizsgálatokat. Majd meg gyógyította Kirara sebeit. –Kirara kétszer sérült az oldalán, Sango csak kisebb sebeket szerzett. Gondolom a verekedés alkalmával.

- Ti már végeztetek is? –a kérdést egy fiatal lány tette fel. A haja és minden ruhája rózsaszín volt.

- Igen Bendredi, elég gyorsak voltunk. –mondta Kirara

- Ha már itt vagytok nem kértek egy kis teát?

- Köszönjük nem. Arami Tama! Ugye haza mehetünk? Eléggé elfáradtunk. –kérdezte Kirara

- Persze menjetek csak.

A lányok kimentek a teremből, majd lezuhanyoztak, és átöltöztek. Ezután elhagyták az épületet. És nem sejtették, hogy olyasvalakikkel fognak találkozni, akik gyökeresen megváltoztatják az életüket.

Az ismeretlenek

   A két lány ment egy majdnem üres utcán. Az a hely kicsi volt és piszkos. Épp befordultak egy sikátorba, amikor döbbenetes látvány tárult a szemük elé. Két fiatal lány feküdt előttük vérben úszva. Mindkettőnek komolynak látszottak a sérülési. Az egyiken lövés nyomok voltak. Három helyen találták el. A másik a hasán feküdt. Amikor a lányok közelebb rohantak segíteni, látták hogy csak az egyikük vérzik. Amelyiket meg lőtték. A mellette lévő lány ruhája az ő vérétől vöröslött.

- Sango! Nézd meg azt a lányt, én megvizsgálom a másikat. –mondta Kirara

- Rendben, de még innen is látom, hogy lelőtték.

- Te jó ég! –Kirara csak ennyit tudott kipréselni magából, amikor megfordította a hasán fekvő lányt. Az arca egyik felét hegek borították, és az egyik szemére vak volt. És már majdnem halott.

- Vigyük be őket a hivatalba! Siessünk! –mondta Kirara

- Rendben!

Fölkapták a két eszméletlen lányt és elrohantak velük a hivatal felé. Körülbelül két kilométer, ami számukra nem nagy távolság. Fél óra múlva már ott is voltak.

- Lányok! Hogy kerültetek ide? Hiszen nem olyan régen mentetek haza. Ők meg kicsodák? –a szóáradatot Arami Tama intézte feléjük.

- Fogalmunk sincs kik ők. Úgy találtunk rájuk hazafelé menet. Kérlek, próbálj meg segíteni rajtuk. –mondta Kirara

- Rendben. Hozzátok őket gyorsan. Ne várjatok! Hozzanak ide két hordágyat! Igyekezzenek!

Jött a ”roham-mentő” és a két ismeretlent a gyengélkedőre szállították.

- Arami Tama, kérlek, ha más remény nincs, adj nekik új testet.

- Kirara, nem tehetem. Részben szabályellenes, részben pedig nem hiszem, hogy a testükben volnának nanorobotok. Ha pedig nincsenek akkor a test cserébe bele, halnának.

 - Akkor adj nekik nanorobotokat! Kérlek! Nem hagyhatod őket meghalni.

- Kirara, én…

- Főnök! A két lány testében találtunk nanorobotot! –mondta Lili

- Akkor tudsz nekik új testet adni!

- Kirara, értsd, meg hogy nem tehetem. Ők nem az ügynökeink!

- Akkor képezzük ki őket!

- Rendben. –mondta egy sóhaj kíséretében Arami Tama –Te és Sango lesztek a tanítóik. De nem adok nekik új testet. Ezt fogjuk helyre hozni.

- Köszönöm, köszönöm, köszönöm!

- De hol fognak lakni? –kérdezte Arami Tama

- Majd nálunk, elférünk ott!

A műtétet elvégezték mind két lányon. A legmodernebb technikával a szemük épségét is helyre állították. Ezek után fel szállították őket Sango és Kirara lakásába. A beavatkozás során több nanorobotot „tettek” a testükbe.

Két nap telt el a műtét óta. Sango és Kirara otthon maradtak, mert valamikor akkorra számították a két lány ébredését. Sango és Kirara már nagyon várták hogy megismerhessék a két ismeretlent. Már eltervezték a kiképzésük menetét. Nem először csináltak ilyet, úgyhogy nem volt nagy kihívás. Eldöntötték, hogy elsőnek a kékhajú lányt fogják „betanítani”. Ezt velük is így tették. Az ügynököket egyesével szokták kiképezni. Mert amíg az egyik az ágyat nyomja, addig a másik otthon van vele és ápolja. Ez azért van, mert szerencsétlen nem tudná magát ellátni. A kiképzésük kemény dolog, nem hiába hisz a hivatal ügynökeinek minden helyzetre fel kell készülniük, semmi sem érheti őket váratlanul. Egy ilyen hiba akár az életükbe is kerülhet. Ezt mindenképpen meg kell akadályozni, hisz nem egyszer kapnak életveszélyes feladatokat. De a lányoknak pont ez tetszik benne, a kaland, az izgalom. Ezért is ajánlotta ügynöknek őket. Most már annyira izgult, hogy tízpercenként berohangált a szobájukba.

- Kirara, viselkedj már! Attól hogy fel alá futkározol, mint a mérgezett egerek, még nem fognak előbb fölébredni! Légy szíves nyugodj már le. –pirított rá Sango a lányra.

- Jó, jó de akkor is! Nem árt a csapatnak egy kis vérfrissítés, nem mintha veled bármi bajom volna.

- Kösz. Bíztam benned, tudod?

- Most már igen. –válaszolta mosolyogva Kirara

- Hogy te milyen kedves vagy!

- Sango, Sango. Kihagytad, azt hogy milyen szép, bátor, okos, segítő kész, aranyszívű… és… és…

- És szerény? –kérdezte nevetve a lány. Amire barátnője csak egy grimasszal válaszolt, majd a konyhaszekrényre nézett.

- Én csinálok reggelit! Ha fel ébredtek, biztosan éhesek lesznek. –mondta Kirara

- Felőlem, de akkor már nekem is. Légy oly szíves.

- Oké Sango!

Nem sokára elkészült a reggeli. Finoman illatozó tojásrántotta, egy kis szalonnával. Mellé Kirara csinált, még teát is. Reggelit mert egy tányérra majd, egy bögrébe töltötte a jó forró teát. És ezeket utána egy tálcára tette. Ő maga nem volt oda érte, de Sango fanatikusan rajongott a teáért és úgy gondolta, hogy a két másik lány is meg fogja inni. Végül is nem olyan szörnyű csak Bendredi kotyvaléka vette el a kedvét tőle. Az ő különleges újdonságai nyomán utálta meg. Ilyen „találmány” például a banános, kókuszos és papayás. Az ananászosról nem is beszélve. Kirara úgy érezte, hogy Arami Tama titkárnője mindenből képes teát készíteni. Egyszer ezt közölte is vele, aminek nyomán azt is megtanulta, hogy nem hülyeségből mondogatta neki Sango hogy ne, zsörtölődjön ilyenek miatt. Bendredi ugyanis képességét kihasználva, aktiválta az épület tűoltó berendezését, teljes egészében eláztatva a lányt.

- Te nézd meg az alacsonyabb csajt, én a másikat. - Kirara bement a lányhoz. Amint az éjjeli szekrényre tette az ételt, a lány megmozdult. Majd kinyitotta a szemét.

- Á, jó reggelt csipkerózsika! Csakhogy… - Kirara nagyon megdöbbent, amikor a lány arcára pillantott. Ugyan is azt látta, hogy könnyek gyűlnek a szemében, majd egyetlen szó hagyta el a száját:

- Anya… - majd keserves sírásra fakadt. Még nézni is rossz volt, látszott rajta hogy nagyon nyomja a lelkét valami ezzel kapcsolatban. Majd felült, fölhúzta a lábát, és az ölébe hajtott a fejét. Úgy zokogott tovább. Könnyei vágtató patakként folytak az arcán. A szépen metszett szemek ennek a vad áradatnak voltak kitéve. Bár ezt Kirara csak akkor láthatta, amikor gyengéden fölemelte a lány fejét. A finom vonású arc megfeszült a belső kíntól, de még így is szép volt. A lány tekintete ilyen állapotban is perzselően hatott, szinte égetett. Kirara eddig még sosem látott ilyet. A pillantás olyan ismeretlen volt számára, hogy szinte félt tőle. De volt benne valami, valami megnyugtató, habár úgy érezte ez a szem, ha akarná, el tudná pusztítani az egész világot. De most fájdalmat látott benne. Félelmet és bizonytalanságot, oly sok kételyt, hogy szinte elveszett ebben a tengernyi érzelemben.

- Anya, anya, anya! Bocsáss meg. Kérlek, bocsáss meg! Bocsáss meg! Bocsáss meg. Anya, kérlek, szépen bocsáss meg. –Kirara úgy érezte, hogy ő is sírva fakad. Ezért leült az ágyra, átölelte a lányt és vigasztalni kezdte. Sikerült is egy kicsit megnyugtatnia. És ezzel egy időben a saját lelkét is lecsitította. Habár még mindig nem volt teljes ez a nyugalom. Majd oda adta neki a reggelit és kiment a szobából.

Folytatása következik…